Nagy megkönnyebbülés olvasni soraidat. Soha nem volt dolgom PA személlyel, míg anyósomat meg nem ismertem. Értetlenül áltam a helyzet előtt, hogy a 27 évig remekül működő problémamegoldó képességem totális csődöt mondott. BÁRMIVEL próbálkoztam, én szívtam meg. Minél kedvesebb voltam, annál nagyobb pofáraesés várt az út végén, és minél inkább kiálltam az igazam mellett, annál gonoszabb, önzőbb, álnokabb kígyó volttam, aki "bekavart neki"
Igazából most sem nagyon tudom, hogy mit csináljak vele,de legalább tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen ezzel a problémával.
Bármilyen ötletet szívesen fogadok a PA kezelésével kapcsolatban.

@árvalányhaj44: Szerintem az anyós-játszma már önmagában elég kemény dolog, főleg ha a fiát tartja a koronaékszernek, akiről nem hajlandó lemondani. Akkor te legjobb esetben mint az utód inkubátora jössz számításba. Rosszabb esetben még arra sem vagy érdemes.

nekem mondjuk elég kemény csata a szüleim érzelmi zsarolásától való elszakadás, úgyhogy különösen rossz szemmel nézem, amikor valaki a saját érdekében (nem egy partner kedvéért) meg sem próbálja ugyanezt. Én biztosan neheztelnék a pasimra is, ha nem védene meg az anyjától és hosszabb távon valszeg nem is tartanám elég magabiztosnak egy kapcsolathoz.
De persze a te részleteidet nem ismerem. Csak saját korábbi tapasztalataimról elmélkedek hangosan.

örülök, ha valamit használt a blog. Azt hiszem, a PA ellen az egyetlen valódi és használható tanács az, hogy FUSS! Csak van, amikor nem lehet.