A PA eszköztára látszólag ártalmatlan: sóhajtozás, dícséret, vállhuzogatás, szemforgatás és mind közül a legnépszerűbb, a duzzogás, vagy a látványos szomorúság.
Ilyenekkel harcolni nem fair. Főleg egy gyerek ellen.
A PA az évek során tökélyre fejleszti az emocionális zsákutcába torkolló vitákat, a provokációt és a totális kontrollt a gyerek viselkedése fölött. Ezekkel az ártatlan eszközökkel a legbrutálisabb csndes agressziót hajtják végre. A gyerek választhat: belebetegszik, vagy elmenekül.
Esetleg beismeri, hogy rossz.
Egy gyerek nem akar rossz lenni. Meg akar felelni. De ha egy vitában minden ellenállás vagy ellenérv annak a jele, hogy ő, a gyerek rossz és hogy nem szereti az anyját, nem is érdekli, mi van az apjával, akkor kénytelen megfutamodni. Vagy visszavon mindent és magában sírdogál, vagy üvölt, hogy "jól van, b@szd meg, szar alak vagyok és nem szeretlek! Azért mondok ellent, mert nem szeretlek, ezt akartad?"
És már benn is vagy az életed végéig tartó csapdában. A kapálódzás csak ront a helyzeten. Olyan ez, mint a futóhomok.
Nem vernek véresre, nem is kiabál senki, te vagy az egyetlen, aki felemeli a szavát. Te vagy a rossz, hát nem látod?
