Idézetek jönnek a netről:
"A passzív-agresszív személyiségzavarral jellemezhető emberek többnyire ingerlékenyek -- könnyen megsértődnek, mindent provokációnak vesznek. Viselkedésükben gyakran az ellenséges öntudatosság és a bűntudatos megalázkodás váltakozik -- mindenben hibát találnak, nem hajlandók együttműködni, elégedetlenkednek, de rendkívül dependensek."
Ez kicsit ezoterikus megfogalmazás, de amúgy igaz:
Gyanús jelek
Legkönnyebben az önmagadon észlelt kellemetlen tünetek segíthetnek abban, hogy meglásd beszélgetőpartneredben az energiavámpírt. Ha egy bizonyos emberrel együtt töltött idő után gyakran tapasztalod az alább felsorolt jelek valamelyikét, joggal gyanakodhatsz.
Fizikai tünetek
Fejfájás.
Alvászavar.
Gyomorpanaszok.
Általános kimerültség.
Ha családtag, én még hozzátenném a szorongást és az enyhe pánikbetegséget is.
A passzív-agresszív eetében az egész élet egy zéró összegú játszma. Ha valaki jól érzi magát, azt csak más rovására teheti. Ha tehát jól akar lakni boldogságból, a másét kell megszereznie.
A következő afféle munkahelyi csetepatékról szól, de próbáld meg behelyettesíteni egy egész életútra. Megtettem a szülaimért, de abban senkinek nem lesz öröme...
A passzív-agresszív személyiségzavar a személyiség, sőt voltaképpen a magatartás megnyilvánulásának a zavara; hosszan tartó, "krónikus" állapot. Az ebben a zavarban szenvedő személyt a követelményekkel szembeni passzív ellenállás jellemzi. Látszólag eleget tesz a kívánalmaknak, de valójában "passzívan" ellenáll azoknak.
Alapja lehet a bizalomban és a szeretetben való csalatkozás, mely konfliktus feloldatlanul kíséri végig az egyén életét. Igen fontos lehet kialakulása szempontjából a kritikát nem tűrő autoriter szülői nevelési stratégia, amely miatt az egyénnek gyermekkorában nem állt módjában közvetlen formában kifejezni véleményét, önállósági törekvéseit, negatív érzéseit vagy haragját – a szülői autoritás ezeket valamilyen módon lehetetlenné tette. Ez, az akkor egyetlen, következmények nélkül maradó ellenállási mód nem ritkán meghatározó személyiségjegyként rögzül, és személyiségzavart szül, mely – pszichoterápia hiányában – végigkíséri az egyén egész életét.
A belső negativizmus nemritkán bármilyen elvárásokat „megszállhat” – azonban ez a legtöbb dologra kiterjedő nem a legritkább esetben a konkrét tárgyból eredő következmény, sokkal inkább a pszichésen tartósan traumatizált gyerekkor eredménye. A passzív-agresszív viselkedés az élet minden területét átszőheti, az egyén ezzel a viselkedéssel saját önmegvalósítása útjába is rendre akadályokat gördít: „maga alatt vágja a fát”.
A nem ebben a személyiségzavarban lehet túlzottan gyakori, inadekvát nem csakúgy, mint vállrángatós, morgós, méltatlankodó igen, sértett „na jó” vagy „nekem mindegy” is, vagy éppenséggel olyan hangos és egyértelmű igen, melyet az egyén későbbi cselekvéssel egyáltalán nem támaszt alá.
A passzív-agresszív személyiségzavar negativizmusa elsősorban az elvárásokkal szemben nyilvánul meg, az attitűdöt főképp tekintélyszemélyek képesek mozgósítani: különösen gyakori az autoritással szembeni állandó ellenkezés, kritika és szembenállás, illetve a mindenre kiterjedő fundamentális elégedetlenség, pesszimizmus és cinizmus egyaránt. A hangulati élet passzív-agresszív személyiségzavarban labilis, a belső élmények megfogalmazása nehézkes, az ilyen emberek mentalizációs képessége fejletlen.
Ebből a speciális negativizmusból szinte egyenesen következik a sikertelenség, az el nem ismertség: az egyén keserűen tapasztalja, hogy nála gyakran jóval szerényebb képességű embertársai is sokkal előbbre jutnak – ez pedig csak tovább fokozza az elutasítottság -és szerencsétlenség-érzést.
Énképük ambivalens, az éretlenebb megküzdési stratégiák miatt jellemző a tehetetlenség, kilátástalanság érzése – vagyis a tanult tehetetlenség.
A passzív-agresszív személyiségzavarban a gyenge, alulfejlett megküzdési stratégiák okán jellemző lehet az impulzuskontroll-zavar: mivel pedig az acting-out-ok ellenségesek, a környezetből rendre büntető magatartást váltanak ki, az egyénből pedig valamiféle mártír-életérzést.
A frusztráció hatására kialakuló rendszeres és inadekvát indulatrohamok rombolóan hatnak személyes kapcsolataikra, és mivel nem képesek sem értelmezni, sem kezelni konfliktusaikat, ezzel csak tovább rontják pszichés életminőségüket.
A passzív-agresszív személyiségzavarra igen jellemző hangulati instabilitás gyakran vezet depresszív tünetekhez, mely kezelése során jó esetben kiderül az alapprobléma, és ez elvezetheti az egyént olyan pszichoterápiába, melyben megnyílik számára az út egy kiegyensúlyozottabb élethez. A negativisztikusnak is nevezett személyiségzavar gyakran mutat átfedést a határeseti személyiségzavarral, mely kezelésében szintén a feltáró-és mentalizációs pszichoterápia vezethet eredményre.A passzív – agresszív személyiség fő jellemzői
„érthetetlen” módon elfelejt megbeszélt dolgokat, találkozókat, eseményeket, stb…
„valahogy megfeledkezik” fontos feladatokról, határidőkről, kötelességekről
nem ritkán a kívülállók szerint szabotálja a munkát, lusta, link, megbízhatatlan
ha valaki számon kéri, ellenségessé válik, mondván: az a valaki pikkel rá és csak kötözködik
gyakran panaszos, elégedetlen
úgy érzi, környezete nem érti őt
másokat hibáztat problémáiért
ingerlékeny
ha nem kedvel valakit, semmiféle pozitív tulajdonságát vagy ötletét nem hajlandó elismerni
